Lassan egy hónapja jártam erre utoljára.
A szakdolgozatom megírása és leadása a munka melletti minden szabadidőmet felemésztette.
De, úgy gondoltam magamban, hogy nincs de. Az elmúlt egy hónapom a diétáról szólt, pontosabban inkább tudatos étkezésről. Ez nem azt jelenti, hogy nem ettem olyan ételeket, amelyeket egy egészségesen táplálkozó tiltólistáján találunk, hanem azt, hogy mindenből mértékletesen ettem.
Most, itt vagyok egy eltelt hónappal a hátam mögött, és mínusz kilókkal, és egy helyen biztosan mínusz centikkel is, ez pedig a derekam. A kilóim száma 4 kg-al csökkent, tartósan, csak a tudatos étkezésnek köszönhetően, mert mozgásra a hónapban csak 4-5 alkalommal volt lehetőségem.
Életemben először nem azt érzem, hogy dorgálnám magam, miért csak itt tartok, hanem örülök annak, amit elértem, és tudom mostmár még könnyebb lesz.
Persze most meg gőzerővel kell majd tanulnom a záróvizsgára, de a szakdolgozat leadása előtti napokban annyi energiát adott egy-egy edzés, hogy el sem tudom mondani.
Ami változott: nemcsak tappogok. Egy kedvenc, régi erősítő edzés is megint képbe került nálam. Egyik nap tapp, másik nap másfajta edzés. Ennek semmi köze a tapp hatékonyságához, csak és kizárólag ahhoz van köze, hogy szerettem volna egy kicsit másfajtát is mozogni.
Elindultam azon az úton, ahonnan már nincs visszaút, és ezt csak és kizárólag pozitív értelemben gondolom. Annyi motiváció, annyi öröm, annyi szépség érkezett az életembe, ami mind csak előre visz, hogy tudom innen már nem lépek vissza a rossz irányba. Eddig ugyanis max 2-3 hétig tudtam koncentráltan figyelni az étkezésre vagy 2-3 intenzíven tornáztam, és aztán mindig abbamaradt. Most túl a kritikus harmadik héten úgy látom minden akadályt leküzdök, mert képes vagyok rá.
Mai gondolati beszámolómat egy csodálatos virág képével zárom. Számomra ez a május leggyönyörűbb virága.
Legyen mozgásban és szeretetben gazdag szép napotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése